Misryoum szerint az orosz előny tart, de a győzelem még messze van: lassult az előretörés, miközben Ukrajna drón- és rakétaképességei erősödnek.
Riasztóan hangzik, mégis pontos: az orosz haderő több területet érint, de a helyzetből egyelőre nem olvasható ki, hogy közel lenne a döntő győzelemhez.
Az elmúlt időszakban Ukrajna helyett egy ideig az Irán és az Egyesült Államok között kiéleződött konfliktus kapta a figyelem nagy részét, miközben az orosz–ukrán háború nem állt le.. Misryoum úgy tudja, hogy Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök telefonon egyeztetett, és ezen az alkalmon az iráni feszültségek mellett az ukrajnai helyzet is szóba került.
A telefonbeszélgetések mögött is az látszik, hogy a tárgyalási logika egyszerre próbál nemzetközi keretek között lépni, miközben a harctéri valóságot sem lehet kikerülni. Ez azért fontos, mert a fókusz változása nem jelenti azt, hogy a fronton „minden változatlan marad”.
Misryoum szerint a két vezető egymástól eltérő hangsúlyokkal közelít, és a legutóbbi egyeztetésben az is szerepet kapott, hogy Oroszország milyen típusú segítséget ajánlhat fel. Ugyanakkor Trump kifejezetten az ukrajnai háború lezárásában látna nagyobb szerepet az orosz oldalon.
Közben az ukrajnai események sem szorulnak teljesen háttérbe: Moszkva védelmi képességeivel kapcsolatban egy újabb rakéta-modell is terítékre került, miközben Oroszország a közelgő eseménysor kapcsán jelzett változtatást a felvonulással összefüggésben.. Ezek a fejlemények ugyan nem írják felül az alapokat, de jelzik, hogy mindkét oldalon folyamatos a felkészülés.
Ebben a közegben Misryoum megkereste Demkó Attilát, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének programvezetőjét, aki a front helyzetét úgy értékelte: ha összességében nézzük, ki foglal el több területet, akkor a mérleg jelenleg egyértelműen Oroszország javára billen.. Demkó szerint az ukrán ellentámadások ellenére az erőviszonyok nem billennek át úgy, hogy az orosz fél közel kerülne a saját politikai és katonai céljaihoz.
Miért számít mindez? Azért, mert a területnyereség önmagában még nem egyenlő a stratégiai döntéssel: a háború kimenetele általában több tényező összjátékán múlik, és a különböző mutatók nem ugyanabban az irányban mozognak.
Demkó rámutatott arra is, hogy ha kivonjuk egymásból az ellentámadások és a támadások eredményeit, akkor évek távlatában mégis Oroszország marad „előnyben”. Ugyanakkor szerinte ez nem jelenti azt, hogy ez már a Donbasszban is automatikusan győzelmet jelentene.
Szavai szerint „szürke a harctéri kép”, de az orosz előny továbbra is fennáll. A képhez az is hozzáteszi, hogy az orosz előretörés üteme 2026-ban lassult, és ebben szerepet játszik az, hogy Ukrajna fegyverkezése fejlődött, így egyre komolyabb fenyegetést jelenthet az orosz hátországra.
Demkó külön kiemelte a dróntechnológiát és a cirkálórakéta-képességek területét, amelyek szerinte egy-két évvel korábbi állapothoz képest nagyobb kockázatot hordoznak.. Misryoum értékelése szerint a lényeg éppen ez: még ha Oroszország előnye látható is, a front dinamikája és a képességek változása miatt a gyors, egyértelmű fordulat továbbra sem tűnik közelinek.