Fésűs Nelly: Hárommal több meztelen nő van a hálószobámban – és ez lett a vége
Fésűs Nelly eladta az Iványi-Grünwald Béla-hoz köthető aktot ábrázoló festményt: a hálószobában már túl sok volt számára. A történet a Kincsvadászok VIP-ben hangzott el.
Fésűs Nelly a Kincsvadászok VIP legutóbbi adásában mesélt egy, a mindennapjaikat érintő döntésről: egy aktot ábrázoló festménytől váltak meg.
A színésznő elmondta, hogy a kép eddig a hálószobájuk falán lógott, a festményen pedig fürdőző, meztelen nőket ábrázoltak.. A helyzetet pedig ő már régóta feszítően érzékelte: „A férjemnek nagyon kedves, de már nagyon szép hosszú időt töltött nálunk” – fogalmazott.. Fésűs Nelly szerint a festmény látványa egy ponton túl sok lett, és úgy érezte, innentől inkább mást szeretne boldogítani a lakásukban.
A beszélgetésben külön is előkerült a „határ” kérdése.. Fésűs Nelly azt mondta: a férjével együtt megörökölték a nőalakokat, amelyek addig a hálószobában „laktak”, de ő úgy látja, „hárommal több meztelen nő van a hálószobámban, mint amennyit én tolerálni tudok”.. Hozzátette, hogy a férje engedélyével válik meg a képtől, vagyis nem konfliktusgerjesztésnek szánta a döntést, hanem egy tudatos, hosszú ideje érlelt lépésnek.
A műalkotás kapcsán hamar előjött a műkereskedelmi realitás is.. Fésűs Nelly az Iványi-Grünwald Béla nevéhez köthető festmény álomárát 1 millió forintra tette, és a történetben az is szerepelt, hogy a kép eredetisége miatt korábban felmerültek kérdések.. A színésznő szerint az 1920-as és 1930-as években az is előfordult, hogy a mester tanítványai is közreműködtek a művek elkészítésében, ami érthetően befolyásolhatja a vevői megítélést és az árazást.
A jelenetnek volt egy intimebb, „házon belüli” hangulata is: Fésűs Nelly arról beszélt, hogy neki „necces” lett volna aktot bevinni a hálószobába.. A férjével felállított döntési helyzetet így foglalta össze: szerinte „válassz: vagy ők, vagy én”.. A történetben ez végül nem ultimátumként, hanem valahol kompromisszumként csapódott le — a színésznő úgy vélte, végül őt választották.
A festményért ajánlat is érkezett.. Fertőszögi Péter mellett Molnár Viktor is licitált, és az utóbbi legmagasabb ajánlata 320 ezer forint volt.. Ez azonban jóval elmaradt attól, amit Fésűs Nelly várt, ezért telefonos segítséget kért, felhívták Vajtó Lajost, majd az eladás végül az ő beleegyezésével tető alá került.. A színésznő érzékenyen reagált a helyzetre: „Végtelenül szomorú vagyok, hogy az élettársaim, a hölgyek mindhárman itt maradnak, de legyen egy felnőtt férfi tulajdonában” — mondta, jelezve, hogy a döntésben volt egyszerre humor, de valódi személyes ambivalencia is.
Miért lehetnek ilyen erős hatással a lakótérben lógó képek?. Nem feltétlenül a művészi érték a kérdés ilyenkor, hanem az, hogy a napi rutin részévé válnak.. Egy hálószoba például nem csak funkció, hanem hangulat: a pihenés, az elcsendesedés és a magánszféra tere.. Ha a látvány rendszeresen „ott van”, az idővel tényleg át tud billenni a komfortzónán, legyen szó akár esztétikai ízlésről, akár egyszerűen arról, hogy valami már nem illeszkedik az illető jelenlegi lelkiállapotához.
Fésűs Nelly esete kapcsán ráadásul érdekes az is, hogy mennyire összefonódik a műtárgy, a családi döntés és az ár.. Egy kép eredetiségének kérdése, a licitek közti különbség, majd a végső egyeztetés mind azt mutatja: a műkereskedelem nem csak katalógusokból áll, hanem tárgyalásból és személyes szempontokból is.. A „mit ér” és a „mit bírok elviselni” itt ugyanazon történet két arca.
Hogy mi lesz a jövőben az ilyen alkukból?. Valószínű, hogy a lakberendezési trendek, a közösségi média-felületek és a nyilvános szereplés miatt egyre többen tesznek majd hasonlóan őszinte megállapításokat arról, mi az, ami tényleg működik náluk otthon — és mi az, amit inkább elengednek.. A különbség itt az, hogy Fésűs Nelly ezt nem csupán háttérinformációként, hanem konkrét, eladáshoz vezető döntésként mesélte el.
A történet vége pedig nem a festményről szól kizárólag: inkább arról, hogyan lesz egy magánéleti kényelmetlenségből egy nyilvánosan is vállalt, kimondott határ.. A hálószobában végül nem maradtak a „hölgyek” — legalábbis Fésűs Nelly megfogalmazása szerint nem annyian, mint ahogy ő tolerálni tudta volna.